Itt találhatsz képeket nyuszikról és szinte megtdhatsz mindent róluk

MINDEN TUDNIVALÓ

A nyúl háziasítását jóval később kezdte meg az emberiség, mint a többi ismert és fontosabb háziállatét. A ló, a szarvasmarha, a kutya, a juh vagy a sertés domesztikációja jóval időszámításunk előtt kezdődött, és megelőzte a az üregi nyúlét, amelyről meglehetősen keveset tudunk. Elsődleges célja mindenképpen a hústermelés volt.

   Az üregi nyúl nagy valószínűséggel az Ibériai félszigetről kiindulva terjedt el egész Európában. A rómaiak szaporító-tenyészeteket létesítettek, mert szívesen fogyasztották a kifejlett és szopósnyulak húsát egyaránt. Nagy üregekbe nyulakat helyeztek, melyekbe azok mély járatokat ástak, és jól szaporodtak. Ezek voltak a hosszú ideig használt leporáriumok.

   A XIV. és XV. században már a városokban lakó emberek is rendszeresen ettek saját szaporítású, félig-meddig háziasított üregi nyulat. Előszeretettel vittek magukkal nyulakat a hajósok is a nagy felfedezések korában, ezért világszerte gyorsan elterjedtek.

   Bizonyított tény, hogy Ausztráliába a fegyencek már házinyulakat hurcoltak be. A megszökött, majd elvadult nyulak, természetes ellenség hiányában gyorsan elszaporodtak. Az állandó vadászat ellenére számuk egyre nőtt, valóságos csapást jelentettek ezen a földrészen.

   A házinyúl tenyésztése a XIX. században vett nagy lendületet. Elsőrendű szempont még mindig a hústermelés volt, de már ekkoriban kezdtek törekedni a gazdasági és küllemi szempontok javítására. Ennek a tenyésztőmunkának az eredménye az, hogy rendkívül sok fajta jött létre.

   A nyúl háziasítása során megváltozott tulajdonságok

• testalakulás

• termelőképesség

• ivari élet és ösztönök

• termékenységi viszonyok

• ellenálló képesség, szervezeti szilárdság

   A testtömegben bekövetkezett változást mutatja az óriás és törpe fajták közötti különbség. A vadon élő állatok csontozata szilárdabb, a háziasítotté szivacsosabb szerkezetű. Az emésztőszervek átalakultak, alkalmazkodtak a takarmányozási viszonyokhoz. Ezért nem helyes az a felfogás, hogy azt nézzük, mit eszik az üregi nyúl.

   A bőr és a szőrzet szintén átalakult, a szőrzet különösen a többféle színváltozatban és szőrminőségben (pl.: angóra, rex).

   A termelőképesség a vadon élő üregi nyúlnál kizárólag a szabad természetben élés optimális értékéhez igazodik. Az anya csak annyi tejet termel, amennyi a kölykök felneveléséhez elég, szaporaságát és termékenységét a természetben talált élelem minősége és mennyisége szabja meg.

   A háziasítás során az ember bőségesen gondoskodott az állatok szükségleteinek kielégítéséről. A háziasított nyúl korábban ivarérett, hisz erre is szelektálva lett, a szabadban élő állat ivarzása időszakos és a legmegfelelőbb időszakra korlátozódik biológiailag.

   Az üregi nyulak tavasztól őszig rendkívül szaporák, fialás után a nőstény azonnal ivarzik és párzik, a kicsiket négy hetes korukban magukra hagyja, és újabb üreget ás a következő alomnak, hisz célja a minél több utód létrehozása. Éppen ezért az üregi nyúl ritkán él két éves kornál tovább. A monogámia a vadon élő állatok között gyakori, a háziasított nyúl poligám. Az anyai ösztöne és ivadékgondozása a vadon élő állatnak jóval fejlettebb.

   A termékenység és szaporaság növekedett a háziasítás során, egyrészt a szelekció, másrészt a nem évszakhoz kötődő párzási időszak miatt, ami a nyúlnál több módszerrel is befolyásolható. Érdekes megfigyelés, hogy a háziállatok nemi szervei (herék, petefészkek) relatíve nagyobbak az ősökénél.

   Az ellenálló képesség változása rendkívül szembetűnő. Megnőtt a takarmányozási, tartási igény, a fizikai megpróbáltatások elviselésének képessége viszont jelentősen csökkent.

   Ha a háziállatok kikerülnek az ember gondoskodása alól, a legtöbbjük elpusztul. A háziállatok változatosságának kialakításában az ember akarata a legdöntőbb tényező.

   A házinyulaknak - amely minden lakásban, társállatként velünk élő nyuszi általános elnevezése fajtájuktól függetlenül - több egyedülálló anatómiai tulajdonságuk van.

   Hosszú, 46 csigolyából álló gerincoszloppal és nagyon finom csontozattal rendelkeznek, ezért rendkívül sérülékenyek. Izmos hátsó lábaikkal gyorsan változtatnak irányt és hatalmas szökkenésekre képesek. 12 pár bordájuk védi széles, dongás mellkasukat, és a belső szerveiket óvja a sérülésektől.

   Tejfogaik - amiből 16 van - már az anyaméhben kifejlődnek, sőt a tejmetszők még születésük előtt maradó fogakká cserélődnek. Fogváltásuk 30 napos korukra teljesen befejeződik, majd életük végéig folyamatosan növekszik. A metszők akár évi 10-12 cm-t is nőhetnek.

   Hosszú, kagylós füleiknek komoly jelentősége van szervezetük hőszabályozása, valamint hallásuk szempontjából. Nagy szemeik fejük két oldalán helyezkednek el, ezért látóterük szemenként 190°. A környezetükben lévő legkisebb mozgást is érzékelik.  Szemük nyolcszor érzékenyebb a fényre az emberénél. Ez teszi lehetővé, hogy szürkületben is jól lássanak. Zsákmányállatként ez kiemelkedően fontos a rájuk vadászó ragadozók időben való észlelése miatt. Kizárólag közvetlenül az orruk alatt van egy kis holt tér, amit nem látnak, az oldalról és a hátuk mögül érkező közelítést viszont azonnal érzékelik. Orruk viszonylag kicsi, szaglóérzékük azonban kiváló.

   Emésztőrendszerük felépítésében is jelentős különbségeket találunk más állatokéval szemben. Kétféle székletük van. Kemény, bogyó formájú valódi bélsarat, illetve lágybélsarat különböztetünk meg náluk. A lágybélsár termelődésének, illetve elfogyasztásának, komoly jelentősége van emésztőrendszerük egészsége és tökéletes működése szempontjából.

   A nyúl csontos vázát a fej - ami a koponya csontjaiból áll -, a törzs - a gerincoszlopból, a csigolyákból, a bordákból, a szegycsontból és a medencecsontból áll -, és a végtagok csontjai alkotják.

   A koponya csontjait varratok egyesítik, az arc-, és az agykoponya csontjaiból állnak. Az arckoponya foglalja magába az orr-, és szemüreget, az arcot, ahol a rágóizmok tapadnak. A koponyaüreget az agykoponyai csontjai alkotják, itt található az agyvelő, amely nagyobb méretű, mint a rágcsálóknál.

   A gerincoszlop csigolyái a nyakcsigolyákat (7db), hátcsigolyákat (12db), ágyékcsigolyákat (7db) a keresztcsont összenőtt csigolyáit (4db), és a farokcsigolyákat (16db) foglalják magukban. A hátcsigolyákhoz a bordák (12pár) kapcsolódnak a szegycsonttal együtt. A lapocka háromszög alakú, a karcsont kapcsolódik hozzá. A medencecsont részei a csípő-, far-, és ülőcsontok.

   A mellső végtagok csontjai a karcsont, alkarcsont és az ujjcsontok. A hátsó végtagok csontozata a csípőcsonthoz ízesült combcsont, síp-, szárkapocs-, lábtő-, lábközép-, és ujjcsontok. A mellsőkön, az első ujjon kettő, a többi ujjon három ujjperc található. A hátulsókon az ujjcsontok négy ujjpercből állnak. Az ujjpercek karmokban végződnek. A mellső végtagokon 5-5, a hátsókon 4-4 karom található

   A fej nagysága és alakja mindig jellemző a fajtára és a nyúl ivarára. A bakok feje szélesebb, burkoltabb és gömbölyűbb, a nőstényeké finomabb, keskenyebb és megnyúltabb. A fej részei: a homlok, az orrhát, a pofák, a halánték, az orr és a fülek. A nyúl fülei hozzávetőleg a testfelület 12% -át teszik ki, méretük természetesen függ a nyuszi méretétől és fajtájától is. Soha nem szabad a fülüknél fogva felemelni kedvencünket, mert ezzel súlyos sérüléseket okozhatunk neki, ha porc vagy rögzítő-szalag károsodik!

    A füleknek rendkívül nagy szerepük van a szervezet hőszabályozásában is, mivel érhálózatuk sűrű. Ennek segítségével tudják leadni a számukra fölösleges hő legnagyobb részét, így elkerülhetik a testhőmérsékletük túlmelegedését, ami könnyen hőgutához vezethet.

   A nyuszi fülei fontosak abból a szempontból is, hogy azonosítani tudják a hangok irányát. Érdekesség, hogy a kosorrúak - a lógófülű fajták - majdnem olyan fejlett hallással rendelkeznek, mint az állófülűek, a meleget viszont sokkal kevésbé bírják, hiába rendelkeznek hosszú fülekkel.

   Mivel a bőrben rendkívül kevés a verejtékmirigyük, nem tudnak izzadni. Ezt gátolja továbbá sűrű szőrzetük is. Fülükön kívül még a nyelvükön keresztül tudnak némi hőt leadni.  

   Mellüregük viszonylag kicsi, ezért optimális esetben kizárólag az orrukon lélegeznek. Az egészséges nyuszinál élénk orrmozgást figyelhetünk meg. Betegség vagy hőguta komoly tünete, előjele lehet, ha egy nyúlnál lihegést, száj-légzést, vagy levegő utáni kapkodást észlelünk. Ilyen esetben célszerű az azonnali állatorvosi konzultáció, vizsgálat.  

   A nyulak szemszíne fajtánként eltérő, van piros, kék, illetve barna szemű egyed. Az orr alatti holttér kiküszöbölését teszik lehetővé a szájuk két oldalán elhelyezkedő, hosszú, úgynevezett tapintóbajuszok.

   Az állkapocs alatt találjuk a tokát, amely inkább a nőstényekre jellemző és a szervezet lazaságára utal. A tokás nyulak között gyakoribb az álkapocs-tályog kialakulása.

  A nyak részei a tarkó, a nyak-él és a torok-él. Általában rövid, izmos nyak jellemző a nyulakra, a Rexek fajták kivételével, ugyanis nekik kecsesebb és finomabb, bár ebben szerepet játszik rövidebb, dúsabb szőrzetük is.

   A törzs részei a mar, a mellkas, a has, a hát, az ágyék, a far, a farok, a végbél-, és ivarnyílás. Kívánatos a feszes és telt martájék. A has ne legyen felhúzott, úgynevezett „agárhas” - kivéve, ha ezt a fajtajelleg megköveteli, például a  Belga vitásnál, ahol ez alapkövetelmény -, sem széles, terjedelmes, mert ez általában emésztőszervi problémákra utal. Tévhitekkel ellentétben mindkét nemnél találunk csecsbimbókat a has alsó részén, általában 3-5 párat. A széles hát és far, az arányos testfelépítés, az egyenes farok a jó mozgáskészség végett szintén alapkövetelmény.

   A mellső és hátsó végtagok feszes kötésűek, egyenesek, a comb kifejezetten erős és izmos.

   A nyúl izomzata inakkal rögzül a csontokhoz. Az izmokat az idegrendszer irányítja, a törzs és a végtagok izmainak aktív szerepük van az állat mozgásában. Megkülönböztetünk akarattól függő /ezek harántcsíkolt izmok/, illetve akarattól független izmokat /ezek a zsigerekben található simaizmok/.

   A fej izmai az arc-, és a rágóizmokból állnak, a törzs izmai a gerincoszlophoz kapcsolódnak. Ezek segítik a nyuszit a mozgásban. A fejet a nyak izmai mozgatják, a légzésben a rekeszizom munkája vesz részt. Az emésztéshez, az ürítéshez és a fialáshoz a has izomzata járul hozzá. A mozgás aktív szervei a végtagok izmai.

   A nyúl légzését a légzőközpont irányítja. Percenkénti 30-60 légvétel mondható normálisnak a levegő hőmérséklete, páratartalma - optimális értéke 40-70% -, illetve a nyuszit ért esetleges stressz függvényében.

   A belélegzett levegő összetételére, ammóniatartalmára, a huzatra és a légmozgásra rendkívül érzékenyek.  Ezek leggyakrabban a Pasteurella multocida és a Bordetella bronchoseptica baktériumok által okozott felső légúti, hurutos megbetegedésre, tüdőgyulladásra hajlamosítanak, különösen az immunrendszer gyengesége esetén, hiszen ezek a kórokozók a látszólag teljesen egészséges, tünetmentes nyulakban is kimutathatók.

   A légzésben az orrüreg, a gége, a légcső és a tüdő vesz részt, melynek három jobboldali és négy baloldali lebenye van. Az orrüreg után az orrnyílásokba, majd az orrkagylókba áramlik a belélegzett levegő.

   A nyúl orrürege anatómiai adottságainál fogva bonyolult felépítésű, ezért rendkívül könnyen telepednek meg benne a már fentebb említett baktériumok, tüsszögést, orrfolyást, erős váladékozást okozva. Ez feltétlen sürgős állatorvosi kezelést igényel, mert ennek hiányában akár a nyuszi fulladását is okozhatja az esetleges erős váladéktermelés, továbbá gennyes tüdő-, mellhártya vagy szívburokgyulladás kialakulásához vezethet.

   A garat alatt közvetlenül a gége található, a nyelv alatt. Innen a gyűrűkből álló légcsőbe áramlik a levegő, majd a tüdőben először két főhörgőre, később még tovább oszlik. Légzéssel a szervezet oxigént vesz fel, és szén-monoxidot bocsát ki, a vérkeringés teszi lehetővé a gázcserét.

  A nyulak hőszabályozását a köztiagyban lévő központ irányítja. A levegő magas hőmérsékleténél és páratartalmánál jobban tolerálják a hideget. A nehéz bunda, dús szőrzet, a túlsúlyosság, idősebb nyulakban gyakran túlmelegedéssel végződhet, stresszt, vagy akár halált is okozhat. A hőszabályozásban szerepet játszó szervekről a nyúl testtájainak leírásánál tettünk bővebb kitérőt.

   A nyulak bőrének és bundájának van néhány egyedülálló tulajdonsága. A szőrük nagyon sűrű -ennek ellenére a bolhák és tetvek ritkák a bundában -, kellemes tapintású, a bőrük viszont rendkívül vékony és könnyen szakadhat. A bakok bőre valamivel vastagabb a nőstényekénél, és a kor előrehaladtával egyre keményebbé válik. A szabadban tartott nyulak általában évente kétszer, ősszel és tavasszal vedlenek, a lakásban élők viszont szinte folyamatosan, de kevésbé fokozottan, mint a kertben élő társaik a viszonylag állandó hőmérséklet miatt.

   Normál testhőmérsékletük végbélben mérve 38,5-39,5 °C között van, télen alacsonyabb, nyáron magasabb, illetve a nagyobb testű fajtáknak általában a magasabb tartományban mérhető.

   A nyúl központi idegrendszeréhez az agyat és a gerincvelőt soroljuk. A koponyaüregben elhelyezkedő agyvelő a testtömeg 0,4% -a. Innen indulnak ki az életműködések szempontjából rendkívül fontos agyvelői ideg párok. A gerinccsatornában található a testtömeg 0,1%-át adó gerincvelő. Itt vannak azok az idegközpontok, amelyek az izmokat irányítják. A háti-ágyéki gerincvelőből eredő szimpatikus idegek az akarattól függetlenül működő belső szerveket és az anyagcserét szabályozzák. A köztiagyból, nyúltagyból, keresztgerincvelőből induló paraszimpatikus idegek az akarattól működő szervek működését szabályozzák.

   A vizeletkiválasztó rendszerbe a veséket, a húgyvezetéket, a húgyhólyagot, és a húgycsövet soroljuk. A vese bab alakú, páros szerv, a hasüreg két oldalán, ágyéki tájékon helyezkedik el. A húgycsatornák gyűjtőcsatornákban, majd gyűjtőcsövekben egyesülnek, ezek a vesejáratokba, majd a vesemedencébe nyílnak, ahonnan a húgyvezetők indulnak ki. Innen a vizelet a húgyhólyagba kerül, majd ha megtelik, a záróizom elernyedésekor a külvilágra jut. Az ivaros nyulak - különösen a bakok - nagy sugárban, messzire vizelnek, ezzel is jelölve területüket.

   A legtöbb emlősnek kevesebb, mint 2% a kalcium-kiválasztása a táplálékból, de a nyúlnál ez hozzávetőleg, 45-60 % -os. A legtöbb probléma, ami kapcsolatos a húgyúti problémákkal, magas kalcium-szinttel jár a vérben, ami köveket, iszapot vagy homokot hoz létre a vesékben, vagy a hólyagban, illetve húgycső elzáródást okozhat.

   A nyúl vízfogyasztása 0,5-1,5 dl / nap / ttkg. Mennyisége változhat az elfogyasztott táplálék tömegétől és a külső hőmérséklettől függően.

   A házinyúl szíve más fajokéval összehasonlítva viszonylag kicsi. A szívverés percenként 150-250 lehet, testsúlytól és stressztől függően. Az óriások szíve kevesebbet ver, mint a törpéké. A szív a mellüregben található, alakja kúp. Hosszúsága 3,2-3,8 cm, szélessége 0,4-0,6 cm, tömege 4,2-4,8 g vér nélkül. A szív és a tüdő között alakul ki a nagy, és kis vérkör, ezeken keresztül jön létre a szervezet gázcseréje. A vér mennyisége a testtömeg 5,4-5,8 % -át teszi ki. Szerepe van a hőszabályozásban és az immun-, és védőanyagok szállításában is. A vörös vértestek száma felnőtt nyúlnál 5-6 millió / ml vér, újszülötteknél ez a szám valamivel alacsonyabb.

   A légzésben az orrüreg, a gége, a légcső, és a tüdő vesz részt. Az orrüreg az orrnyílásokból és az orrkagylókból áll. A garat alatt, a nyelv mögött helyezkedik el a gége. A légcső két főhörgőre oszlik a tüdőben, mely négy baloldali, és három jobboldali lebenyből áll. A légzés során a szervezet oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le. A vér teszi lehetővé a gázcserét az oxigén sejtekbe való szállításával, és a szén- dioxid elszállításával.

   A bak szaporítószervei a herék, a mellékherék, az ondóvezetők, a hímvessző, és a járulékos nemi mirigyek. A két here egyenként hozzávetőleg 2,5-3 cm hosszú, 1-1,5 cm széles, és 1,2-1,8 g súlyú, alakja tojáshoz hasonlítható. A herék 3-3,5 hónapos korig a hasüregben találhatók, ekkor a vér hormonszintjének és a herék tömegének növekedése után, a lágyékban található herezacskókba ereszkednek le. Felnőtt korban bármikor a hasüregbe húzhatók veszély észlelése esetén. A herékből kilépő ondóvezetők a hasüregben haladnak, a húgycsőbe a húgyhólyag közelében torkollnak. Az ondóvezetők mellett helyezkednek el a járulékos nemi mirigyek. A hímvessző nyugalmi állapotban 2-3 cm hosszúságú, kúp alakú, csont és makk nélküli, tasakban elhelyezkedő szerv, végén a húgycső külső nyílása helyezkedik el.

   A nőstény szaporítószervei a petefészkek, a petevezetők, a méh, a hüvely, és a szeméremajkak. A petefészkek 1,5-2 cm hossz, 05,-08 cm széles, 0,2-03 g tömegű, ovális alakú szervek. A petevezetők a méhszarvakba nyílnak. A nyúl kettős méhű állat, méhszarvai a hüvelybe szájadzanak, melynek hossza 6,5-9 cm. A szeméremajkak a végbélnyílás alatt találhatók, színűkből és vérbőségükből az ivari ciklusra következtethetünk.

   A házinyúl kromoszómaszáma 44. A bak az év bármely szakában képes a párzásra, a nőstény fogékonysága 10-12 naponként következik be. Megfigyelhető évszakhoz való kötődés is, ami az időjárással van összefüggésben, általában a tavaszhoz köthető. A fogékonyság befolyásolható a megvilágított órák számának növelésével.

   A házinyúl spontán ovulál, a peteleválást többek között a bak jelenléte, szaga, és párzó mozgása váltja ki. Az ivarérés fajtától függően 3-8 hónapos kortól következik be. Tenyésztésbe csak teljesen kifejlett, felnőtt állat fogható. Ennek ideje szintén fajtafüggő, a törpe fajták 6 hónapos, az óriások 10 hónapos kortól termékenyíthetők. Ennél korábban történt párzás esetén, kétséges az anya és alom életben maradása. A házinyúl vemhességi ideje 28-32 nap. Többnyire a párzástól számított 30-31 napon, 4-10 kölyöknek ad életet, évente maximum 4-5 alkalommal. Fialás után a nőstény azonnal hajlandó az újbóli párosodásra.

   A születési súly hozzávetőleg 30-100 gramm. A fialás közeledtének idején az anya alomanyagból fészket épít, és azt a hasáról kitépett szőrével béleli. A kicsik csupaszon, zárt szemhéjjal jönnek a világra, nemük már közvetlen születésük után megállapítható. 5 napos korukig 35 °C a hőmérsékletigényük. Ezt kizárólag a gondosan elkészített fészek tudja számukra biztosítani. 5-6 naposan vékony szőrtakaró borítja testüket. Szemük 9-10 napos korban nyílik. Ekkor már kóstolgatják az anya által fészekben elhelyezett bélsárgolyókat. 2 hetes kortól kis mennyiségű alomanyagot és szénát rágcsálnak. A fészket 2,5-3 hetesen hagyják el az alomlétszám és a fő táplálékul szolgáló anyatej-mennyiség függvényében. 4 hetes korig feltétlenül anyatejes táplálást igényelnek, az elválasztás optimális időpontja viszont inkább 6-8 hetes korra tehető.